| Tudás szigete - Island of Knowledge
Felhõtlen éjszaka volt Amagen. Már 13 napja, hogy a Matoran visszatért Amagere, és felélesztették a Toa Elithet, akik eddig Turaga formában aludtak, de most ismét visszanyerték régi alakjuk. Lua-Kitil palotájának egyik teraszán, melyrõl kilátás nyílt az Ezüst-tengerre, egy Toa szerû alak állt. Knothak volt az, a Tudás Toája.
- Mi a baj Toa?- szólt egy nõi hang a háta mögött- Mióta felébredtetek, olyan gondterhelt vagy. Folyton itt állsz, és a távolba tekintesz. Mi a gond?
- Ne aggódj Glohme! Nincs semmi baj, csak olyan furcsa… nem is furcsa, inkább rossz érzésem van. Mintha messze valami rossz történne.
- Talán honvágyad van! Hiányoznak a Matoranjaid. Nem?- tanácsolta a Matoran, és Knothak mellé sétált.
- Igazad van. Talán meg kéne õket látogatnom- gondolt bele a Tudás Toája- Csak félek, hogy valami döbbentõ dolog történt, és… nem merek oda menni. Olyan baljós elõérzetem van.
- Menj csak! Vidd el a többi Toát is!- ajánlotta Glohme- Itt már úgysincs mit tenni… Vagyis van! Ameddig megmutatod testvéreidnek az otthonod, mi itt építgetjük a szigetet. Talán mire visszatértek, a birodalom ismét pompázni fog, mint Kyta idejében…- itt elcsuklott a hangja, visszaemlékezett régi királynõjére, a pompás Kytara, aki maga ment a harcba a BEH (Birodalmi Egyesült Haderõ) élén.
- Ne szomorkodj Glohme! Neki ez volt a küldetése…- de itt õ is megakadt, eszébe jutott Amathron, a titan, aki létrehozta mindannyiukat- Igazad van. Holnap el is indulok! Megyek beszélek Nahriiékkal, mit szólnak a dologhoz!
Knothak besétált a palotába. Glohme még kint maradt a teraszon. Sokáig gondolkodott, nézte a csillagokat. Majd mikor már késõre járt, elindult lefeküdni.
Az égõ protodermisz látványa fantasztikus élmény még egy Toa számára is, de Knothakban most nem ez játszódott le. Csak egy szóra tudott koncentrálni: BOSSZÚ!
Néhány perce, hogy megérkezett a Toa Elith a Tudás szigetéhez, máris teljes ledöbbenésben részesültek: a szigetet teljesen lerombolták; a protodermiszépületek égve álltak; Matoran holttestek lebegtek mindenfelé a tenger felszínén, és a sziget területén is lelõtt Matoranok feküdtek.
Knothak berepült a sziget egyik épületébe, a könyvtárba.
- Várj Knothak! Lehet, hogy csapda!- kiáltott utána Magnate, de Knothak tombolva repült tovább.
Mikor belebegett a könyvtár áttört mennyezetén, szörnyû látvány fogadta. A könyvek szanaszét dobálva hevertek; a Matoranok könyvvel kezükben, lelõve dõltek el székeikben. Knothak letérdelt egy Matoran mellé. A Toa szemébõl könny csordult ki. Szótlanul térdelt a földön, és a Matorant nézte.
- Vajon ki tehette ezt?- fogalmazódott meg az elsõ kérdés Elekthrana szájából.
- Talán õk!- Aiko a könyvtár ablakán bámult ki.
Nahrii próbálta követni testvére tekintetét. Sikerült, de jobban örült volna, ha nem látja meg azt, amit Aiko látott: kint a felhõk közt több tíz apró pont lebegett egyenesen a sziget felé.
- Mik lehetnek azok?- kérdezte Wornaz, aki eddig még meg se szólalt; eléggé magának való volt, vagyis inkább nem is olyan beképzelt, hanem mindig egyedül akart lenni, ez az oka annak, hogy nem vállalta Amage vezetését.
- Wonaka- szólt mechanikusan Knothak.
- Mit mondtál testvér?- kérdezett vissza Magnate.
- Wo-na-ka- ismételte Knothak- Akkorák, mint egy Kentruan. Erõsek. Kezükön lézerágyú van. Tudnak repülni, és a nyelvünkön beszélni. Egy gonosz lordot szolgálnak, kinek neve: Zarhan. Körülbelül olyan erõs, mint mi hatan. Nincs olyan erõs, mint (Nordark utódja), de nehéz legyõzni. Valahol a közelben van a vízen úszó erõdje.
- Honnan tudsz te ilyeneket???- csodálkozott Nahrii.
- A Matoranokkal sokat tanultunk a közeli helyekrõl és élõlényeikrõl- eszébe jutottak a Matoranokkal és szomorúan lehajtotta a fejét.
- Nyugodj meg Knothak! Bosszút állunk!- nyugtatta testvérét Elekthrana.
Knothak erre a mondatra felállt a Matoran mellõl. Próbálta felmérni a Wonakakat.
- Több, mint 80-an lehetnek- szólalt meg, mikor befejezte a számlálást.
- Hadd kezdjem én! Hadd kezdjem én!- kérlelte testvéreit gyerekesen Aiko.
- Rendben- engedte meg Wornaz.
Ezt várta Aiko. Levegõbe emelkedett, rúgott néhányat lábaival a levegõbe, majd elindult, hogy megadja a kezdõrúgást a Wonakaknak. Eközben õk is egyre közelebb értek. Már csak néhány méter volt hátra. Hirtelen Aiko elõkapta Leleményesség pengéjét, és neki rontott egy Wonakanak. Mielõtt nekiesett volna a lénynek, megakadt a kardja valamiben. Elnézett oldalra, és végig a Wonakak támadási vonala elõtt egy pajzs állt. Hirtelen szétnyílt a pajzs, és az Aiko elõtt álló Wonaka lézert lõtt a Leleményesség Toájára. Az szédülve zuhant az Ezüst tenger felé. Nahrii utána indult, de Magnate megállította:
- Várj! Majd én!- Magnate kitette karját Nahrii elé, a másikkal pedig koncentrált Aiko pengéjére, amit a Toa zuhanás közben is magával tartott.
A trükk bejött. Magnate mágneses erejével a Toa csapathoz húzta Aikot.
- Vajon mi lehet ez a pajzs, hogy egy egész támadó vonalat tud védeni?- csodálkozott a gyengélkedõ Aiko.
- Szerintem az, ott!- mutatott Magnate egy Wonaka felé.
- Az a Wonaka?- esett le Elekthrana álla.
- Dehogy a Wonaka! A kezét nézd, te!- szidta le testvérét Magnate- Egy mágneskõ van a kezében, az hozza létre a pajzsot! Talán le tudom szedni!
Ezzel a Mágnesesség Toája egy mágneshullámot küldött a Wonaka hadseregre. A hullám eltalálta az összes lényt, köztük a pajzsot tartót is. A Wonakak megszédültek. A pajzsot tartó kezébõl kiesett a kõ, és az alattuk hánykolódó tengerbe hullott.
- Most én jövök!- kiáltott merészen Elekthrana.
Elektromos ágakat lõtt a Wonakakra. Egy részük szörnyedt halt az áramos sokkolás következtében. A többi látva a Toa Elithek erejét elõvette lézerágyúját, és a Toákat vette célba.
- Ajjaj! Most mi lesz?- aggódott Nahrii- Protodermisz alá, mindenki!
A Toa Elith épp idõben bukott a tenger felszíne alá. A lézerágyuk elsültek, de nem értek célt. A Wonakak forgolódva néztek a protodermisz alá, de sehol sem látták a Toákat. Valahol messze mögöttük egy alak bukkant fel. Knothak volt az. Aztán a többi Elith is felszínre jött. A Wokanak nem vették észre õket.
- A hátuk mögé!- parancsolta Knothak.
A Toa Elith a levegõbe emelkedett, és a Wonakak vonala mögé szállt.
- Bosszú!- hangzott el a lelkesedés szava Knothak szájából.
A Wonakak megfordultak. A Toa Elith teljes fegyverkezésben állt. Aiko pengéjével hadonászott, Elekthrana áramgömböket gyúrt kezében, Magnate mágneses erejét készítette, Wornaz mágikus erejéhez fordult, Nahrii kardját rántotta elõ, Knothak pedig elszántan, bosszút forralva vette elõ Tudás botját. Nagy harc készült. Az egyik Wonaka ekkor elüvöltötte magát. Valami furcsa nyelven beszélt. A Wonakak elindultak a Toák felé.
- Roham!- ordította Knothak.
A két csapat lassan szállt a levegõben egymás felé. Az idõ lelassult… A Wonakak gépiesen repültek, lézerágyúikat már betöltötték. Hirtelen minden felgyorsult. A két sereg összecsapott. Szanaszét villogtak a lézercsíkok.
- Magnate! Csinálj valamit!- kiáltotta túl a csata zaját Aiko.
Magnate mágneses erejével elvonzotta a Wonakak fegyvereit, és egy kupacba repítette a lézerágyúkat. Elekthrana ezt látva egy áramgömböt lõtt a kupacra, ami robbant egyet, és apró tûzijátékként a tengerbe hullott. A Wonakak most már csak testi erejükben bízhattak. Meg egységükben, amit a Toák magunkál már rég elfelejtettek, hisz egyenként is elég erõsek voltak. A Wonakak tízesével támadták a Toákat. Körbevettek egy Toát, majd egyre szûkebbre szorítva a kört, próbálták összenyomni a küszködõ Toát. Az Elithek érezték, hogy nagy baj történhet, ha nem találnak ki valamit gyorsan, de ebben a szorult helyzetben semmit se tudtak tenni. Hirtelen egy fénycsík suhant el Knothak mellett, aki éppen 4 Wonakat próbált letaszítani magáról. A Tudás Toája abba az irányba nézett, ahonnan a lövés jött. Lent a sziget egyik õrtornyán Matoranok álltak. Egy hatalmas fényágyút töltöttek. Mikor Knothak meglátta õket, elkezdtek integetni. A Wonakak leszálltak a Toákról, és elindultak a Matoranok felé.
- Na, azt már nem!- morgott a Tudása Toája, és elindult ellenfelei után.
Verseny tört ki a harcoló felek közt. Az egyik Wonaka vinnyogott valamit, mire másik tíz megfordult, és szembe kezdett repülni Knothakkal.
- Menj tovább! Majd mi feltartjuk õket!- szólt Nahrii.
Knothak hátranézett, bólintott, majd egy gépies manõverrel kikerülte a feléje száguldó Wonakakat. Knothak nem fordult ismét hátra, bízott testvéreiben. A többi Wonaka már a sziget közelében tartott. A Matoran fénycsíkokkal tüzelték az ellenséget, de az könnyen kitért a zápor elõl. Knothak rágyorsított, eszeveszett sebességgel repült ellenfelei után. Tudta, ha nem éri el õket idejében, akkor a Matoranoknak nincs túl sok esélyük a túlélésre. Knothak ezzel a tudattal még nagyobb sebességre kapcsolt. Mint egy fénycsík, siklott a levegõben. A Matoranok büszkék voltak, hogy ez az õ Toájuk. De most nem volt idõ büszkélkedni, mert a Wonakak már bent voltak a toronyban. Mire leszálltak a toronyra a Matoranok már eltûntek. A Rahik -ugyanis a Wonakak is Rahik voltak- csodálkozva néztek körül a tornyon, de Matorannak nyomát se látták.
- Wonakakak!- szólt egy hang valahonnan.
- Hol lehetnek?- kérdezte azt egyik Wonaka Matoran nyelven, miután sehol sem látták a hang gazdáját.
Ekkor ért a toronyhoz Knothak. Tudás botjával hatalmasat sújtott a legközelebb álló Rahira. Az erejét elvesztve esett le a toronyról. A Wonakak észrevették a Tudás Toáját, és erõs öklüket ropogtatva rohanták le. Knothak õrülten forgatta botját. A Wonakak sorban zuhantak le a toronyról. Aki túlélte, az nem élte túl… Mert lent Matoranok álltak lézerfegyverekkel, és más hatásos megfélemlítõ eszközökkel. A Wonakak kénytelenek voltak feladni a harcot, és a Toa Elith így börtönbe zárhatta õket. Csak néhány Rahi menekült meg. Õk visszamenekültek az úszóerõdbe. Knothak nem követte õket. Most elõbb beszélnie kellett a Matoranokkal.
- Toa Knothak!- a Matoranok örvendezve állták körbe a Tudás Toáját- Hát végre visszatértél! Azt hittük már sosem látunk!
- De most már itt vagyok!- szólt szelíden Knothak.
- Szerencsére, mert ha nem jössz, a Wonakak mindannyiunkat megölnek. Bár így se maradtunk túl sokan.
- Gyertek! Menjünk fedezékbe!- ezzel Knothak intett társainak, és a Matoranokkal elindult keresni egy épen maradt épületet, ahol éjszakára megszállhatnak.
Nem messze a Tudás szigetétõl, az úszó szigeten, annak is a tróntermében egy sötét alak ült trónján.
- Szóval sikertelenül jártatok!- morgott az alak.
- Nem nagyúr!- hajolt meg mélyen a Wonaka, és kicsit hátrált- A Matoranok nagyrészét megöltük, de…
- Nincs semmi DE!!!- üvöltött az alak, és felpattant trónjáról.
- De Zarhan nagyúr…-kezdte a Wonaka, és ismét meghajolt, ugyanis nem akarta kockára tenni az életét- a Toával nem tudtunk szembeszállni…
- Toával?- csodálkozott Zarhan, és visszaült- Miféle Toával?
- Azt pontosan nem tudom, nagyúr, de nagyon erõsek…
Zarhan erre morgott egyet.
- De nálad nem erõsebbek, nagyúram!- talpnyalóskodott a Wonaka.
- Azt remélem is!- szólt a lord- Menj vissza, és csald õket erre!
- De…
- Nincs semmi DE!!!- üvöltött újra az alak- Megkeresed õket, és erre csalod õket! Harcolni akarok velük! Meglátjuk, milyen erõsek!
- Igenis, nagyúr- a Wonaka meghajolt, és egy hatalmas vasajtón távozott.
Az éjszaka hideg volt. A szétroncsolt épületeken átfújt a hideg, tengeri szél.
- Hogy történt ez, Vohkan?- kérdezte a tûz mellett ülve Knothak.
- Az egész tegnap délután kezdõdött- kezdte a Matoran- Mindenki a délutáni pihenõn volt. Sokan a könyvtárban olvastak, sokan aludtak, sokan edzettek. Hirtelen, semmilyen jelzés nélkül letámadtak minket a Wonakak! Berobbantották az épületek falát, és elkezdtek lövöldözni. Mire az õrök a könyvtárba értek, a Wonakak már mindenkit levertek. Néhányan elfutottak, de rengeteg Matorant öltek meg. Aztán az õrök próbálták õket feltartani, míg én levezettem õket a menedékhelyre, de õk is elestek. Szerencsére sok Matorant meg tudtam menteni. Miután nem találtak minket, elmentek. Az éjszakát lent töltöttük a menedékhelyen kuporogva. Most reggel feljöttünk volna, de láttuk, hogy visszajönnek. Vártunk míg legyõzitek õket, de láttuk, hogy segíteni kell! Innen pedig már tudjátok.
- Rendben. Szóval nem volt okuk a támadásra!- Knothak szemében a bosszú tüze csillant fel- Holnap elindulunk vissza!
- Hova vissza?- kérdezte Aiko.
- Amagere! Gondolom Nahrii nem bánja, ha egy darabig nála telepszünk le. Itt már úgy sem tudunk mit tenni… És az emlékek csak folyton elkeserítenének minket!
- Persze! Szívesen látlak szigetemen!- szólt Nahrii- Hisz végül is a tied is lenne. Ha nem vesztünk volna össze…- Nahrii lehajtotta fejét.
Már nagyon megbánta, hogy összeveszett testvérével, és ezzel Knothak is így volt. Hirtelen koppanás hallatszott. Majd léptek zaja. Sok láb lépte.
- Matoran?- tanakodott hangosan Magnate.
- Nem! Ez Wonaka!- intett Knothak, és felálltak.
Mindenki a falakhoz lapult. A hang közeledett. Knothak jelzett a Matoranoknak, hogy bújjanak el.
- Rajta!- üvöltött a Tudás Toája.
Wornaz tûzet lõtt a levegõbe, ami megvilágította a Wonakakat. Körülbelül tízen lehettek. Amint meglátták a Toákat visszafordultak, és elkezdtek menekülni. Knothak bosszú éhesen rohant utánuk.
- Álljatok meg! Van egy kis tartozásom!- kiáltozott.
De a Wonakak nem szándékoztak harcolni. Ekkor elérték a Tudás sziget végét. Levegõbe pattantak, és elszálltak egy sötét folt felé, ami messze lebegett a tengeren.
- Zarhan szigete! Odamegyünk!- parancsolta vitát nem tûrõen Knothak.
- Rendben! A Matoranok itt most biztonságban vannak! Ha csak nem csapdába megyünk!- szólt Nahrii, és õ is felugrott a levegõbe testvérei után.
A Wonakak messze elõl jártak. De a szigetet már nem lehetett eltéveszteni. A Toa Elith néhány perc múlva semmiféle akadály nélkül landolt Zarhan erõdszigetének fõterén.
- Ott lesz valahol a trónterem!- súgta Knothak, ugyanis mindenfelé õrök cikáztak.
A csapatnak egy szobor mögött kellett megbújnia.
- Bemegyünk!- kezdte Knothak a tervet- Nahrii, Aiko és én bemegyünk a trónterembe, és szembeszállunk Zarhannal!
Az érintettek helyeseltek.
- Elekthrana, Magnate és Wornaz! Ti kint maradtok, és feltartjátok Zarhan Wonakait! Körülbelül az egész sereg 250 Rahit számlál. Ebbõl már jó néhányat legyõztünk! Nem szabad elbuknunk! Zarhan egy õrült! Járja a tengert, és minden szigetet kizsákmányol! Reméljük ez volt az utolsó!- ezzel Knothak lehajtotta fejét.
- Nyugodj meg! Elintézzük Zarhant! Ha (…)tal elbántunk, õ sem lesz akadály!- szólt vigasztalóan Nahrii.
- Akkor induljunk!- emelte fel tekintetét Knothak a csapatra.
Ezzel az akció elindult. Elekthrana elektromos gömbjével lesokkolt néhány masírozó õrt. Erre megszólalt valami õrülten nyikorgó zaj: beindultak a riasztók.
- Gyerünk! Most!- parancsolt Knothak.
Ezzel õ, Nahrii és Aiko átrohantak a téren, letarolták a kapuõröket, és betörve az ajtót berohantak a trónteremhez vezetõ folyosóra.
- Az ajtót!- kiáltott Aiko- El kell torlaszolnunk!
Knothak körbenézett. A folyosó telis-tele volt Zarhan szobraival. A Tudás Toája odarohant egyhez, kézzel kitörte a márványpadlóból, és odavágta az ajtó elé.
- Na! Ezen jussanak be!- vicsorgott Knothak.
Ezzel tovább indultak. A hosszú folyosó végén egy óriási vasajtó emelkedett a Toák feje felé. Knothak kész volt betörni, de Aiko rászólt:
- Várj!- Leleményesség Nagy Maszkja fémesen világított- Majd én!
Ezzel Aiko odaállt az ajtó elé. Nekitámaszkodott, és simán benyitott rajta.
- Húha!- gúnyolódott Knothak.
- Így csendesebb!- mosolygott Nahrii.
A Toák körbenéztek. Lábuk elõtt márványpadló terült el mindenhol a teremben. A falakon itt is Zarhan szobrai magasodtak,… és maszkok! Tömérdek maszk! Mind meghódított szigetekrõl származott. Knothak észrevett köztük egyet. Csak egy maszkot ismert fel, de azt jól ismerte. Az a kedvenc tanítványáé volt. Hirtelen tömör harag zúdult lelkébe. Odarohant egy szoborhoz, felemelte, és puszta kézzel kettéroppantotta.
- Mi ütött beléd, testvér?- kérdezte Nahrii.
Hirtelen hangos dörrenés töltötte be a szigetet. Az udvarról jött a robaj.
- Itt van!- morgott Knothak- Zarhan megjött!
- Akkor segítenünk kell a többieknek!- kiáltott Nahrii, és elrohant a folyosó felé.
Elõvette kardját, és belemélyesztette a szoborba, ami elállta az ajtót. Az megadta magát, és széthasadt. Nahrii kirúgta az ajtót, és kifutott a térre. Valami hatalmas lény állt néhány lábbal elõtte. Zarhan volt az. Nyers erõ, színtiszta gonoszság. Zarhan tudta mitõl ijednek be a Matoranok. Éppen testvéreivel harcolt.
- Jövünk!- üvöltötte Aiko, aki most jött ki az udvarra.
A lény felfigyelt a jövevényekre.
- Szóval ti vagytok a Toa!- bal keze világítani kezdett, és egy sárga gömb izzott fel benne- Lássuk méltóak vagytok-e erre a névre!
- Mi nem harcolni jöttünk ide!- üvöltött Knothak, és elõvette Tudás botját- Bosszút állni vagyunk itt!
- Ahhoz tenned is kell valamit!- ezzel Zarhan intett a Wonakaknak, hogy most õ jön.
Felemelte kezét Knothak felé, és kilõtte a sárga gömböt. A Tudás Toája épp idõben ugrott félre a csapás elõl. A gömb elsuhant lába mellett, és a kõbe csapódott. Elekthrana áramgömböt lõtt Zarhanra. A titán felemelte jobb kezét. A másodperc tört része alatt egy pajzs termett kezén. Az áramgömb belecsapódott a pajzsba, és eltûnt.
- Engem nem tudtok holmi játékszerekkel legyõzni!- kacagott Zarhan.
- De te sem tudsz minket holmi papírpajzsokkal elbûvölni!- szólt Nahrii, és koncentrálta erejét.
- Mit csinál?- kérdezte Aiko Magnatetõl.
- Megmondja, hogy mit kell tennünk!- jött a válasz.
- Papírpajzs?- nézett dühösen Zarhan Nahriira.
De Nahrii ekkor már tudta, mit fog tenni a titán. Egy századmásodperccel azután, hogy Zarhan gömböt lõtt volna rá, már az ellenfél háta mögött volt.
- Ez így nem fog menni!- nevetett Nahrii- Elekthrana! Vigyázz!
Zarhan ekkor kilõtt egy újabb gömböt az Elektromosság Toája felé. De az szintén más helyen volt már.
- Ezt hagyd abba, most!- kiáltott Zarhan, és hirtelen a gömblövõ helyén egy kard termett.
Rárontott a Nahriira, de ekkor valami eléje repült.
- Vége!!!- ezzel Knothak Tudás botjával egy hatalmasat vágott Zarhan maszkjába.
A titán iszonyatos erõvel repült bele az erõd falába. A fal állta a csapást, de erõsen megrepedt. Zarhan morogva állt fel.
- Tévedsz Toa! Mert még csak most kezdõdik!- üvöltött a titán, és nekirohant Knothaknak.
Zarhan kardja nyikorogva ütközött Knothak botjával. Eközben a Wonakak elõvették fegyvereiket, és rátámadtak a többi Toa Elithre. Mindenfelé elektromos gömbök, lézerlövedékek szálltak. Kardok csattantak. Ha egy Toa legyõzött egy Wonakat, egy újabb jött a helyébe. Eközben a tér közepén Knothak harcolt Zarhannal.
- Nem gyõzhetsz le Toa! És a társaid sem tudnak felülkerekedni a Wonakaimon!- piszkálódott Zarhan.
- De még te sem láttál mindent!- kiáltott vissza Knothak, és pengéjével Zarhan keze felé sújtott.
De a titán ismét elõhívta pajzsát, és levédte az ütést. Hirtelen Magnate jelent meg mellettük. Maszkja erõsen fénylett. Felemelte kezét, mire Zarhan maga elé tartotta pajzsát.
- Arra most már nem lesz szükséged!- kiáltotta Magnate, és mágneses erejével elvette Zarhantól a pajzsot.
- Ne!!!- üvöltött a lord.
Knothak ekkor elkapta Zarhan kezét, felemelte a levegõbe az egész titánt, és iszonyatos erõvel a földhöz vágta. Majd Tudás botjával hatalmast vágott rá. Eközben nem messze Aikoék legyõzték az utolsó Wonakat is. A Rahik hamar belátták, hogy a Toa elõnyben van, hisz maszkképességük magasan felér az õ hitvány lézerfegyvereikkel.
- Harcoljatok!- üvöltött Zarhan, mikor észrevette, hogy katonái megadták magukat- Küzdjetek úgy, ahogy én!
Zarhant elöntötte a düh. Eddig senki sem állta útját, és most néhány Toa legyõzné? Az nem lehet.
Már csak õ és Knothak harcoltak. Eszeveszett küzdelem volt ez. Hol Zarhan vágott Knothakra, hol fordítva.
- Nem fogod lerombolni azt, amit felépítettem!- ordibált vadul a titán.
- Ez az!- hallatszott Aiko hangja, Leleményesség Nagy Maszkja ismét világított- Nahrii! Wornaz! Gyertek!- ezzel a három Toa berohant a trónterembe.
- Nem! Azt nem teszitek!- rohant utánuk Zarhan otthagyva Knothakot.
A Tudás Toája nem tudta, mit akar Aiko, de Magnatevel és Elekthranaval utána futott, mivel a Wonakakat már bezárták a sziget börtönébe.
- Mit akarsz itt, Aiko?- csodálkozott Nahrii.
- Azt mondta, hogy: "Nem fogod lerombolni azt, amit felépítettem"! Ez azt jelenti, hogy õt úgysem tudjuk legyõzni, de a szigetét elsüllyeszthetjük!
- Értem!- kiabált egyszerre Nahrii és Wornaz.
- Akkor gyerünk!- vezényelt Aiko, és egy irányítópulthoz rohant.
Felemelte pengéjét, és kettéhasította a pultot. Nahrii nem messze tõle ugyanezt tette. Wornaz tüzet lõtt tenyerébõl, és árnyékhálókkal zavarta meg a biztonsági rendszert. Hirtelen berobbant az ajtó.
- Hát itt vagytok! Nem szeretem, ha a vendégeim túl jól érzik magukat a partin!- gúnyolódott.
- Itt a parti vége!- hangzott egy kiáltás Zarhan mögül.
Knothak rávetette magát Zarhanra. A titán vergõdött, de nem tudta lerázni magáról a vad Toát.
- Azt hiszem, viszek egy kis trófeát is haza!- kacagott Knothak, és megragadta Zarhan maszkját.
- Ne!!!- üvöltött Zarhan, de már késõ volt.
Knothak letépte maszkját. A lord felemelkedett a levegõbe, teste elkezdett vakítóan fényleni. Hatalmas vihar tört ki a trónteremben. A szobrok ledõltek, az ablakok kitörtek. Hirtelen leállt minden. Teljes csend töltötte be a szigetet. Majd Zarhan elkezdett egyre jobban szûkülni, és végül eltûnt a semmiben. Néhány percig csend honolt még mindig. Aztán Knothak sóhajtott egyet. Erre mindenki fellélegzett.
- De azt elfelejtettem, hogy a sziget navigációs- és vezérlõrendszerét nemrég semmisítettük meg!- szólt Aiko.
- Akkor jobb lesz, ha eltûnünk!- vezényelt Nahrii.
A hat Toa kifutott az udvarra. Knothak még egyszer visszanézett át a lerombolt kapun, át a folyosón, át a vasajtón, be a trónterembe.
- Gyere már Knothak!- szóltak utána a többiek.
- Rendben- ezzel felemelkedett a levegõbe.
A Toa Elith maga mögött hagyva a süllyedõ szigetet, és a visító Wonakakat, elindult vissza a Tudás szigetére.
Nemsokára már a Matoranok ünneplésében szálltak le, Knothak otthonában.
- Matoranok! Legyõztük Zarhant!- erre hatalmas ujjongás tört ki- De… De a szigetet már nem tudjuk felépíteni, és az emlékek mindig csak elkeserítenének minket. Tehát mivel Nahrii megengedte: elköltözünk Amagere!
A Matoranok -a Toák nagy meglepetésére- örültek ennek a hírnek.
- Toa Knothak!- szólt másnap reggel Vohkan Knothakhoz, mielõtt elindultak volna- Még visszatérünk ide valaha?
- Nem tudom Vohkan. Majd meglátjuk… De szerintem tetszeni fog nektek Amage.
- Rendben.
Ezzel Vohkan felszállt -a sziget romjaiból összeépített- a Matoran-szállítóra. A Toák felemelkedtek, és velük együtt a repülõ is elindult az új otthon irányába.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
